Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.04.25

"Friss" kiállítás

 

KÖVESDI MÓNIKA, művészettörténész beszéde a megnyitón:

A kiállítás címe arra enged következtetni, hogy az alkotások nemrégiben készültek, talán még száradnak a vásznon, de bizonyára mindenkiben felidézi a FRISS szó a friss húsra utaló szólást, s így gondolhatunk arra is, hogy fiatal alkotók, a Flexum alkotóközösségébe nemrégiben belépett művészek műveit láthatjuk. Minden tekintetben igaz a feltételezésünk, sőt: olyan művész is bemutatkozik ezen a kiállításon, aki még csak vendége, de nem tagja a Flexumnak.

Ráadásul mindenki nő. Véletlenül alakult így a tárlat, nem volt kitűzött cél és koncepció „nőművészeti” kiállítást rendezni. Nincs is értelme a nőművészet gondolatát felvetni, így merüljön ki a női vonás a mellettem álló alkotók szépségének és üdeségének, - frissességének csodálatában.

A gazdag tárlat kiállító művészei mind saját, különleges művészi látásmódot, művészi formanyelvet képviselnek. Van mégis legalább egy közös vonás, amelynek segítségével elindulhatunk felfedezni a kiállítást. Legyen a vezérfonalunk az ÚT, a művész útja, amelyen a tárgytól, a látványtól elindul, és halad  tovább, elvonatkoztat, közel hajol, vagy távolból néz, nagyítóval, vagy hunyorítva, összemosva a formákat, esetleg befelé utazik, az álmok és képzelet világa felé, vagy felfelé, az ideális formák keresésének útján. Valóság és varázslat határán állunk, azon a határmezsgyén, ahol már alig, vagy még éppen érzékelhetően, megvannak a valóság kiindulópontként felhasznált motívumai, a tájak, az alakok.

Sárközi Anikó tájai ismerősek, nemcsak az itt kibontakozó művészpálya, vagy a múzeumban most is álló kiállítása okán. Úgy ismertük meg, mint a vízfelületek és vízpartok festőjét, aki a tükröződés és fodrozódás ábrázolására, az állandó mozgás visszaadására tett kísérletet, egy nagyon bonyolult látvány művészi megragadására, és ezen belül a dinamika és a kölcsönhatások kérdései foglalkoztatták. Ezen az úton járva jutott el, a klasszikus absztrakció szabályos lépéseit önkéntelenül is betartva, egy elvont festői világba. A transzszubsztanciáció, a dolgok átlényegülése egy másik világot nyitott meg, más minőséget eredményez: Mintha a dolgok lényegéhez jutnánk közel, akár úgy, hogy annak biológiai magvához hajolunk, akár úgy, hogy azt szemléljük, hogyan stilizálja a formákat a művész egy örök, egy magasabb rendű rendszer részeivé.

Sudár Éva alkotásain a valóság és a teljes absztrakció együtt, egyszerre van jelen. A valóság semmit nem változik, miközben mi, nézők csak egy tárgy nélküli, festői szövetet látunk. Valójában a kiindulópont egy lehangoló részlete a valóságnak, egy kopott falrészlet a vakolat vedlett rétegeivel, ami magára hagyottan enyészik, miközben lenyomatot őriz, a maga sorsának lenyomatát, a maga történetét, és egyben a világnak a tükörképét. Ha csak mint absztrakt festményt nézzük Sudár Éva festményeit, akkor is eljutunk ugyanide: egy kaotikus, rendezetlen, magányos és néha szomorú világ ábrázolásához.

Vajda Noémi lendületes gesztusai az absztrakció expresszionista áramlatához kapcsolhatók. a színfoltok, a gesztusok beszédesek, annál is inkább, mert olykor fogódzóként a valóság darabjai, töredékei (kollázs, applikáció), vagy motívumai is rákerülnek a képmezőre. Itt is határozottan érezzük a valóságból induló utat, amely az elvont festői kifejezést egyértelműen dekódolhatóvá teszi.

Glázer-Kozma Edit képein ugyancsak ezen az úton járunk, persze ismét másféle módon. Edit annyit közöl a valóságból, amennyi feltétlenül szükséges a téma azonosításához, és ennél semmivel sem többet. Utána az érzékeinkre és érzéseinkre bízza alkotásait, amelyeken érzékien meleg, bársonyos felületekbe bújhat a lelkünk, rejtőzhet el és pihenhet meg.

Gollowitzer Szabina grafikáin egészen elvont képi világot látunk, organikus formákat, amelyek változásban vannak. Lehetnek túl távoli vagy túl közeli képei az általa választott (elképzelt) modellnek. A mozgás komoly szerepet kap Szabina alkotásain. A korábbi (téli tárlaton is bemutatott) darabok általa teremtett, képzelt, titokzatos lényeket ábrázoltak, szokatlan látószögből. A művész, annak érdekében, hogy meglesse ezeket a képzeletbeli lényeket, kénytelen volt hagyományos, központi helyéről elmozdulni, és elkapott, ellesett pillanatokban megörökíteni őket. A most kiállított alkotásokon ha nem is mozgást, de időbeli változást látunk. Test, szervezet, külső és belső szövetek, lüktetés és rezgés – ezek a titokzatos mozgások, folyamatok rejtőzködnek a grafikai technikát tekintve is különleges megoldású képek mögött.

Nagy kincs a szobrász. A modern szobrászat a legszűkszavúbb, legelvonatkoztatóbb, és a legfilozofikusabb nyelvet képviseli. A valóságból az elvonatkozás felé vezető úton nélkülözhetetlen kísérőnk lehet. Gábor Béres Éva szobrai közelebb állnak ugyan a lehető legszűkszavúbb elvonatkoztatáshoz, a maga letisztult formáival a teljes absztrakcióhoz, de ugyanakkor valós formákra is emlékeztetnek, reális mozgásokat mutatnak. Itt pl. a mozgás és állandóság kérdésein érdemes eltűnődnünk, amennyiben egy szinte örökkévaló, szinte tökéletes, szinte a gömb lakonikus formájáig eljutó téridom fejezi ki a törekvését, a haladást, a változást, utazását az egyetemes, az ideális, a tökéletesség (talán a gömb) felé. Természetes fölfelé – hogy a címeket idézzem – míg előbb-utóbb eléri…

A Flexum ismét egy nagyon szép kiállítást tesz le az érdeklődő közönség elé. A Flexum nem elégszik meg azzal, hogy művészeket toboroz, - talán a legjobbakat ebben a régióban- , emellett működik is, éves szinten újul meg (téli tárlatok), sőt tematikus kiállításokat rendez. Most egy ilyen különleges tárlatot ajánlok figyelmükbe.

 

AZ ART FLEXUM MŰVÉSZETI TÁRSASÁGRÓL

Az Art Flexum Művészeti Társaság története 1998-ban kezdődött, ugyanis ekkor indult az a művésztelep, melynek tagjai 2003 augusztusában úgy döntöttek, hogy művészeti társaságot hoznak létre. Az elnöki teendőket az alapítástól Szentkuti Károly hajdani múzeumigazgató látja el. A társaságnak jelenleg 17 tagja van.

Az egyesület célként a Pannon régió művészeti életének szervezését, a tagok művészeti tevékenységének segítését, Magyarország területén kívül élő művészekkel történő kapcsolattartást, közös rendezvények, kiállítások szorgalmazását határozták meg.

Az egyesületnek két fontos programja van minden évben. Az egyik az Art Flexum Művésztelepek szervezése immár 19. alkalommal Mosonmagyaróváron, Rajkán és Héderváron.

A másik a Téli Tárlat, melyen a tagok egy-egy új alkotással mutatkoznak be, a Flesch Károly Kulturális Központ galériájában. A társaság tagjainak szavazatai alapján a legjobb alkotót Art Flexum Művészeti Díjjal jutalmazzák.

A társaság 2007-ben Príma díjban részesült. (Szentkuti Károly)

Most hat ifjú alkotó munkáit láthatják június 2-ig a Flesch Központ galériájában. Mindig izgalmas, ha friss szemmel, lélekkel, a megmutatkozni vágyás ifjonti hevével, és lendületével megszületnek a művek. Arra azonban, hogy felébresszék a kíváncsiságot, az érdeklődést, megfelelő alkalmak kellenek. Ez a kiállítás komoly lehetőség, és alkalom erre. Várjuk, vajon mit mutatnak meg magukból, mit tudnak az életről, mit látnak a világból, és mit mondanak nekünk műveikkel magukról, az életről, a világról? Jöjjenek el, nézzék meg a kiállítást, és győződjenek meg arról, hogy amit magukról bemutatkozásképpen elmondanak, mit is jelent valójában, mit is jelent a nézőnek, az érdeklődőnek, a befogadónak!

 

GÁBOR BÉRES ÉVA, szobrász

A Győri Tánc és Képzőművészeti Szakközépiskolában szobrász szakos, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán vizuális nevelőtanár- szobrász szakos voltam. 2007-ben diplomáztam. Pécsen Colin Foster volt a mesterem.

A neszmélyi Launai Miklós Református Művészeti Szakgimnáziumban tanítok.

Többnyire fából készítem organikus absztrakt plasztikáimat. A felismerhetetlenségig leegyszerűsített állatfigurákat ábrázoló szobraim modelljéül alantas lényeket (meztelencsigákat, patkányokat) választok. A szobrok és a talapzatok formáját úgy igazítom, hogy ne lehessen őket határozottan elkülöníteni egymástól.

 

GLÁZER-KOZMA EDIT

1972-ben születettem Mosonmagyaróváron. Jelenleg Jánossomorján élek és alkotok.

Tanulmányok: Berzsenyi Dániel Főiskola – Szombathely

Tanáraim:Horváth János, Tóth Lívia, Tóth Csaba, Paul Gruber

Az Art Flexum Művészeti Társaság tagja vagyok.

Művészetemben leginkább a fény- árnyék együtthatása, a forma, vonal, és kompozíció viszonyrendszere érdekel. Állandó kérdésfelvetésem: hogyan fejezhetem ki a legtöbbet a lehető legkevesebbel. Munkám során egyaránt használom az olaj, akril, aquarell, valamint pasztill technikákat, és szívesen vegyítem azokat.

 

GOLLOWITZER SZABINA

A grafika iránti szeretetem a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolában kezdődött, ahol öt évig tanultam, és gyakoroltam a sokszorosítógrafika számos eljárását. Bár később tervezőgrafikusként diplomáztam, sosem engedtem el a vágyam, hogy  tovább gyakoroljam az egyedi, képzőművészi tartalommal bíró sokszorosítógrafikát is. Általában a témától függ, milyen technikával dolgozom. Mostanában az ősi, természeti formák érdekelnek, amik keletkezhettek akár a múltban, akár a jelenben, vagy majd talán a jövőben. Ezekkel a formákkal a legjobb érzés számomra a játék lehetősége a papíron. A színekkel a munkát átható érzések kifejezésére próbálok rásegíteni. Ezek nem az én érzéseim, hanem maguké a grafikáké.

 

SÁRKÖZI ANIKÓ

1982-ben születtem Mosonmagyaróváron. Középiskolai (Győri Balett Művészeti Szakközépiskolája, grafika szak) és egyetemi (Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, festő szak) tanulmányaim elvégzése után visszatértem szülővárosomba és azóta is itt élek és alkotok.

Festészetem alapmotívuma a víz. E téma folytonos újraértelmezése során jutottam el az impresszionista jellegű természetképektől, a látvány által inspirált személyes képzeteim megjelenítéséig. Az utóbbi években született vertikális elrendezésű triptichonjaimon már csak közvetett módon van jelen a festmény kiindulópontjául szolgáló valóságtöredék. Ezek az egymás alá-fölérendelt képsorok elsősorban belső víziók kivetülései, személyes emlékképek, álomképek lenyomatai.

 

SUDÁR ÉVA

Győrben születem és élek a mai napig. Képzőművészeti tanulmányaimat középiskolás éveim alatt kezdtem. A győri tanítóképző főiskolán Barabás Lászlónál sokszorosító grafikát, szitanyomást tanultam. A diploma átvétele után is a képzőművésznél folytattam a munkát. Mindeközben befejeztem tanulmányaimat a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola rajz szakán. Tíz önálló tárlat, és több közös kiállítás után tavaly az Art 9000 téli tárlat egyik díjazottjaként A Falak mögött című képem a Rómer Flóris Múzeum kortárs gyűjteményében került. A kurátor indoklása hatalmas energiát és lökést adott a további munkámhoz: „Sudár Évára a technikák sokszínűsége jellemző, szereti térben is kiteljesíteni egyedi megoldásait, mely egyszerre áttetsző, visszahúzódó, diszkrét és határozott, kompromisszumok nélküli, erőteljes és szabad.”

Ezt a sorozatot folytatom idén is, a téma továbbra is igazi inspirációt jelent számomra.

Hivatásom e mellett az újságírás, a Kisalföld napilapnál dolgozom szerkesztőként.

 

VAJDA NOÉMI

1982 július 11-én születtem Tiszafüreden.

Főiskolai tanulmányaimat az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének képi ábrázolás szakán, festészet szakirányon végeztem (2008-2011).

Korábbi munkáim elsősorban forma tanulmányok és csendéletek vászonra festett olaj technikával. Később felület kísérletekbe kezdtem, papír, textil és vizes alapú festékek felhasználásával. Főiskolai tanulmányaim befejezése után két évet töltöttem Angliában.

Anglia ködös, párás atmoszférája hatott festészeti látásmódomra. Találkoztam Andrej Tarkovszkij orosz filmrendező filmjeivel, képi világa mély nyomot hagyott bennem.

Mintegy mérföldkő az életemben, munkáim összegzéseképpen 2014 márciusában lehetőségem nyílt a győri Széchenyi István Egyetemen önálló kiállítás rendezésére. Matéria címmel tárlatom nyílt az Új tudástér galériában.

2015 decemberétől a Príma díjjal kitüntetett Art Flexum Művészeti Társaság tagja vagyok.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.